27.Fejezet

                                                      *Scooter szemszöge*

Justin megjött.
-Te! Ha ESZTINEK VALAMI BAJA LESZ! Megkeserülöd!-mentem volna neki.
-Hé-hé-hé!-álltak közénk.
Fel alá járkáltam. A keresztlányomnak lehet baja esik.. Nem bocsájtom meg soha magamnak! Soha! Megcsörrent a telefonom.
-Háló?-szoltam bele.
-Jónapot kívánok. Dr.Kreen vagyok. A Graan Dee kórházból hívom. Ön Eszter Parker rokona?-szoltak bele.
-Jónapot. Scooter Braun vagyok. Igen a keresztlányom.-mondtam.
-Nos.. Eszter súlyos autóbalesetet szenvedet. Most viszik a műtőbe.-mondta a doktor lefagytam.
-Azonnal megyek!-mondtam majd letettem.
Csak bámultam.
-Scooter! Kivolt az?-kérdezte Pattie.
-Eszti.. Súlyós autobalesetet szenvedet! Most viszik megmenteni az életét..-mondtam és megkönnyeztem.-Ez a te hibád!-néztem Justinra.
-Nem! Senki hibája!-mondta Pattie.-Meik korházban van?-kérdezte.
-A Graan DE kórházba, induljunk.-mondtam.
-Én megyek az én kocsimmal.-mondta Justin.
-Nem kisfiam! Még azkell hogy te is ilyen állapotban vezess!-mondta Pattie.
Elindultunk. Pattie vezetett. Gyorsan odaértünk. Szinte berontottam. Mentem a recepcióhoz.
-Eszter Parker hol van?-kérdeztem.
-Jónapot. Épp a műtőben.-mondta.- De utánna majd a doktor úr megmondja addig is üljenek le a folyosó végén van a műtő de oda nem mehetnek be.-mondta a hölgy. a műtő elé leültünk. Szörnyű érzés volt.
-Küld el Justint.-suttogtam Pattienak.
-Miért?-kérdezte.
-Miatta van.. Vidd haza léccives.-mondtam.
Pattie felált és hazavitte.

                        *3 órával később, még mindig Scooter szemszöge*

3 órája bent van a műtőbe Eszti.. És semmi hír. Pattie már visszajött, bejött Balázs is, ittvan az a Taylor gyerek is.

                            *Balázs, Eszti bátyja szemszöge*

Semmi hír a hugomról. Már 3 órája műtik.. Mivan ha meghal? De ilyenre nem is kell gondolni.. Megint az a Justin gyerek hibája! Ha bejönn esköszüm hogy megölöm! Megfojtom!
De végre jött az orvos. Scoo bácsi egyből rohant oda hozzá.
-Jónapot!-mentünk oda Scoo bácsival.
-Jónapot, önök Eszter hozzátartozóji?-kérdezte a doki.
-Igen.-vágtuk rá.
-Eszter... súlyos állapotban van. Eltört a bordája, szerencse hogy a gerince nem sérült. Agyrázkodást is szenvedet és a feje tetején van egy vágás mivel nemvolt bekötve és kirepült a szélvédőn.-mondta a doki.
-De rendbe jön a hugom?-kérdeztem.
-Rendbe. Most viszik a 102-es kórterembe, egyessével belehet menni.-mondta. Majd láttuk ahogy Esztit eltolják..

                                        *Eszti szemszöge*

Egy fehér szobában ébredtem. Fáj a fejem, és Balázs beszél hozzám fogja a kezem és sír.
-Hé mi a baj? és miért fáj a fejem?-kérdeztem. a fejem bevolt kötve és fájt a bordám és tele voltam kék-lila foltokkal.
-Felébredt!-üvöltöltött.-Nem emlékszel semmire?-kérdezte.
-Csak arra hogy nagy dudálás, fény és sötétség következet. -mondtam.
-Rossz idegi állapotba voltál és autobaleseted volt. Eltört a bordád és agyrázkódást szenvedtél ráadásul van egy vágás a fejeden mert kirepültél a szélvédőn.-mondta.
-De rendbe jövök?-kérdeztem.
-Persze.-mosolyodott el.
Majd bejött Scoo bácsi, és Patti és Taylor is.
-Sziasztok-mosolyodtam el.
-Szia.tudod mennyire aggódtunk érted Scooterrel?-jött oda Pattie és megölelt.
-Nemtudom anyu. :D-mosolyodtam el.
-Eszti! Mérges vagyok rád soha többet ilyet!-mondta Scoo és ő is megölelt.
Taylort is üdvözöltem. Meg is nevetetett. Majd berontott Lola.
-Te! Rámhoztad a szívbajt! Soha többet ilyet!-mondta, én elnevettem magam és megölelt.
-Meddig kell bentlennem?-kérdeztem.
-1 hétig még..-mondta Scoo bácsi.
-Balááázs.-nyöszörögtem.
Gyors oda is jött.
-Behozod a laptopom majd?-néztem rá nagy szemekkel!
-Igeeen.-mondta majd megöleltem.
Majd még beszélgettek.. Én csak gondolkoztam..Majd eszembe jutott Justin.. Könnyeztem.
-Mi a baj?-kérdezte Taylor. Mindenki engem nézet. Én csak ráztam a fejem és jobban sírtam.
-Ő holvan?-kezdtem el jobban sírni.
-Elküldük.. Ő is bejött velem meg Pattieval.-mondta Scoo bácsi, vette a lapot és lehajtotta a fejét. Majd mindneki kiment.
-Balázs várj!-ordítottam.- Akkor holnap behozod a laptopom?-eröltettem egy mosolyt.
-Persze.-mondta majd mosolygot.

Elálmosodtam.. Elszenderítettem.. Úgy fél órát aludtam mikor hangzavarra ébredtem.
Ezt ordították."ne menj be! Alszik!"   "te meg mitkeresel itt?"

Ekkor belépet Justin. Láttam a sajnálatot rajta.. Hogy sajnálja hogy így kell látni. Elfordítottam a fejem.. És jöttek a könnyek.
-Eszti..mitörtént?-kérdezte.
-Én még érzek irántad.. De te nem.-mondtam a könnyeimmel küszködve.
Meglepődött.-Menj ki..-mondtam.
-Eszti..-mondta.
-Menj ki kérlek..-mondtam.
-Biztos?-kérdezte.
-MENJ KI!-ordítottam.
Ekkor benyitott Balázs.
-Te meg mi a francot keresel itt? Nem elég hogy a hugom miattad fekszik itt? MIATTAD TE SZEMÉT! Takarodj inenn míg bajod nem esik.!-mondta Balázs.
Jusitn rám pillantott én elcsaptam a fejem. Kiment.. Nembírom tovább a közelébe. Kínzás.. Majd Balázs idejött és megölelt.
-Fájmég a szívem.. összetörtem..-mondtam és sírtam.
-De felfogsz álni .-mondta.-ne érte fájjon a szíved..-mondta.
-Nemtudok majd felálni. De értefáj a szívem.. összetörte a szívem. Teljesen!-zokogtam.
-Ő megsem érdemel téged.. Nemérdemel meg ő egy rohadék.-és magához ölelt.
Majd elaludtam...

                                             *REGGEL*

Reggel 10 körül keltem. A szombám tele volt lufikkal. Szivecskésekkel és simákkal. Jól esett nyújtóztam. Majd bejött a doktor.
-Jóreggelt.-mondta.
-Jóreggelt doktor úr.-mondtam.
-Teljesen rendben van ma minden úgylátom-mondta.
-Kimehetek ma sétálni?-kérdeztem.
-Hozok egy tolókocsit, persze a lábainak semmi baja, de csak tolókocsival mehet ki.-mondta.
-Rendben. Van itt valaki aki hozzám jött?-kérdeztem.
-Igen. Egy fiatalember egész éjszaka az ön kórterme előtt ült. Ma csak 5 perce ment el valahova.-mondta.
-Kiaz?-kérdeztem.
-Nemtudom. Beküldjem?-kérdezte.
-Létszives.-mondtam.
A doktor kiment. Kiváncsi voltam kiaz. Jake? Taylor? Vajon ki?!
És bejött.. Justin?! Mi?! ő volt itt egész éjjel?
Csak leült az ágyam melleti székre. Ésnézet.. Lehajtotta a fejét.
-Mitkerestél itt egész éjjel?-kérdeztem.
-Itt voltam.-mondta.
-De miért? Menjél Barbihoz. Tegnap valamit nemfejeztetek be.-mondtam. De nemnéztem rá.
-Eszti. Mi let veld? Velünk? Miért vagy ilyen velem?-kérdezte.
Ránéztem lassan jöttek a könnyek az arcomon.
-Mi lett velem? Összetörtél. Velünk? Semmi.. Miért vagyok ilyen veled? Biztam benned, de átvertél. És tudod mennyire fáj ez nekem? Összevan törtve a szívem. Elsem tudom képzelni otthon mivár rám. Szinte szétvertem az egész lakásom. Düh kirohanásom volt.. Tudod miket éltem át? Tudod te?-kérdeztem.
Ekkor bejött az orvos.
-Eszter! Maga szívbeteg?-kérdezte.
Justin meredten nézet rám.
-Eszti te szívbeteg vagy?-kérdezte Justin.
-Menj inenn.-mondtam.
-Eszti! Te eltitkoltál egy ilyen komoly betegséget?-kérdezte.
-TAKARODJÁL MÁR!-csapkodtam. Megint dühkirohanásom volt.
A doktor próbált lefogni.
-Nővér! Nyugtatót!GYORSAN!-kiabált. És már megis kaptam a nyugtatót.
Ésmár alig éreztem valamit. Majd bejött Balázs a doktorúr még ottvolt.
-Uram! Mivel ön a lány bátyja, a hölgynek szívproblémájia vannak/voltak?-kérdezte a doktor.
-Igen.. 16 éves koráig szívgyógyszert kellet szednie.-mondta Balázs.
-Akkor most 3 gyógyszert kell neki. Jó hogy észrevettem. A szíve bármikor leálhat a baleset miatt.-mondta a doktor majd kiment. Ahogy láttam Scoo bácsinak is elmondta.. Ő se tudta.. Se senki csak Balázs és Apu meg Anyu.Majd Scoo bácsi bejött.
-Eszti! Mit titkolsz még?-kérdezte.-Szívbeteg vagy?Ésmég?-kérdezte.
-Van egy piercingem a köldökömben.-mondtam majd megmutattam.
-Eszti!-mondta.-Nem akartam hogy sajnáljanak.. Talpra eset vagyok.-mondtam.
-Persze... Dühroham közbe kocsiba ülsz, van piercinged és nemszoltál a szívbetegségedről.Talpra esett vagy mit ne mondjak!-emelte a hangját Scoo bácsi.
-Bocsánat..-mondtam.-Justinnal mivan?-könyesedet a szemem.
-Elkell felejtened. Eltiltalak tőle.-mondta.
-Eltiltasz?-kérdeztem.
-EL!-emelte fel a hangját.
Majd kiment.. 10 perc múlva bejött Taylor.
-Kimegyünk sétálni?-kérdeztem. Persze Taylor tudta hogy tolnia kell.
-Persze.-mondta majd felsegítette rám a köpenyt. Majd beleültem a tolókocsiba. Jót szórakoztunk majd kimentünk a kertbe. Egyedül voltunk kint.. Leültünk a padra.
-Olyan nehéz életem van..-mondtam.
-Miért?-kérdezte.
-Köldök piercingem van, amirol Scoo bácsi nemtudot.. Amit mondok az örök titok közted és köztem! Rendben?-kérdeztem.
-Rendben!:D-mosolygott.
-Szívbeteg vagyok. Kicsikoromtól kezdve 16 éves koromig gyógyszert kellet szedjek. És most mondta a doki hogy 3 gyógyszert kell szedjek mert bármikor megállhat a szívem.-mondtam a történetem.
-Atyaisten. Piercing?:D Milyen lázadó korszakod volt neked. :D-nevetett. Oldalba löktem.
-Igen jó!:D-nevettem.

Majd mély beszélgetésbe kezdtünk..