48.Fejezet/One Girl

Egy ideig minden rendben ment. Egyik reggel felkeltem, és gondoltam kimegyek levegőzni a busszból. De inkább hallgatóztam. Justin és Selena épp kint veszekedtek.
-El kell neki mondanunk!-mondta Selena
-Dehogy! Normális vagy? Még az kéne!-mondta Justin
-De én elfogom! Furdal a lelkiismeret! Tudnia kell!-jött volna be de Justin megragadta a karját.
-Nem mondod el neki! Világos?-váltott át dühösbe. Selena megijedt, így elment. Én meg tetettem mintha semmit nem hallottam volna. De ez a nap egyre különösebb lett. Felöltöztem, majd a nappaliba Laptopoztunk. Én, Justin és Scoo bácsi. Épp egy cikk röppent fel "Selena és Justin közt, végleg vége mindennek" címmel. Épp megakartam nézni, de nem engedte a gép. Itt nincs stimmel valami... Beírtam a kettejük nevét együtt, és semmit nem adott ki. Egy cikket, egy képet sem. Gyors kikaptam a kezükből a gépet, bementem a szobába futtával, és bezárkóztam. Egy ideig dörömböltek.. És megvan. Mind a kettejük gépén, van egy program, amivel átmásztak a gépemre, és letiltottak minden Justinnal és Selenával kapcsolatos dolgot.. És így hát nézelődtem... De kár volt.. Olyanra jöttem rá, amit jobb lett volna ha nem. Justin megcsalt. Méghozzá Selenával.. Mióta együtt vagyunk azóta is... több mint fél éve együtt van Selenával. De erre h-h nem jöttem rá? H-h nem láttam? És kiderült, hogy Selena is mexikóban volt, csak összevesztek Justinnal.. Mély levegőt vettem, a telefonom eltettem a zsebembe. Kimentem letettem a gép gépet, és kiindultam.
-Hová mész?-kapott utánnam Justin
-Engedj el.-mondtam
-Mibajod van?-kérdezte értelmetlenül
-Tudom hogy több mint egy éve csalsz. Mióta együtt vagyunk.-mondtam majd levettem a gyűrűm.-Add oda neki, vagy tarsd meg. Engem nemérdekel.-próbáltam higgadt maradni. Lesokkolt.
-Mire visszajövök, takarodj innen.-mondtam majd beültem az új kocsimba, amit még Adammal vettünk. Porsche. A legujjabb. A hangja fülsüketítő. Beültem, felbőgettem a motort, és elindultam, kemény 120-al. De még fokoztam. Selenához mentem. Milyen célall? Fogalmam sincs. Beszélgetni? Talán. Elsimítani? Nembiztos. Hamar odaértem, de a telefonom 100x csengett. Nem vettem fel. Bementem az utcajtón. Csengettem, ajtót nyitott és behívott.
-Hát.. öhhm.. tudok mindenről.-vakartam a tarkóm. Lesütötte szemét, és könnyelábadt a szeme.
-Sajnálom..-mondta.-Rég véget akartam vetni... csak Justin.-közbevágtam
-Nem hagyta?-kérdeztem
-Igen. Meg az ügynököm sem. Aztmondták hogy jót tesz a hírnevemnek.-mondta
-A reggeli veszekedést is hallotam.. Voltmár hogy.. esetleg.. Justin...-dadogtam
-Volt egyszer-kétszer hogy megütött.-mondta
Megöleltem. Jószorosan megöleltük egymást.
-Nem is undorodsz tőlem?-kérdezte
-Összetörtem legbelül. Te vagy az egyik legjobb barátnőm. És pont te tetted ezt.. de.. feltudom dolgozni. De Justint soha többet nem akarom látni.-kezdtem el sírni.
-Miért? Ő szeret. És köztünk már mindennek vége.-mondta
-De átvert. Dehogy szeret... hiába vége, megcsalt. Nem tudok benne bízni.-mondtam
-És hogyan tovább?-törölte le a könnyeim
-Megy tovább a turném.. fel kel dolgoznom, bár nem lesz könnyű.-mondtam.- Nem jössz velem?-kérdeztem
-Most nem. Bocsi.-mondta
-Semmi. Majd beszélünk.-megöleltük egymást majd kimentem, és beültem a kocsimba. Itt volt a lesifotósok hada. Gyorsan elhajtottam, de most 200-al. A telefonom egyfolytába csenget.. Kiérdekel?-gondoltam és kinyomtam.
 Majd a busz felé vettem az irányt. Hamar odaértem. Senki nemvolt bent, a testőrömön kivűl. De mégis. Justin piával a kezébe, vörös szemmel ült a kanapén.
-Nem megmondtam hogy menj el?-kérdeztem
-Hallgas meg!-kérlelt.
-Soha többet ne lássalak Justin Drew Bieber. Soha.-mondtam
-Eszti!-ragadta meg a karom.
-Engedj el! Nem okoztál még elég fájdalmat nekem? Mióta Lil Twisstel lógsz, mintha egy semmitérző gengszter lennél.. Olyan mint ő.-mondtam
Bedühödött. Láttam rajta.
-Üss meg nyugodtan, mint Selenát! Gyerünk!-ordítottam... Nemkellet sokat várni... Olyan pofont kaptam tőle, hogy a földre estem. A testőrőm kiküldte Justint, majd hívta Adam-et, és Scootert. Felvakart a földről, és bevitt a szobámba. Kiment és "örködött". És elértem arra a pontra, hogy nincs értelme az életemnek.